- Sz. L.: Bocsánat, csak egy mondattal hadd szóljak hozzá! Természetesen tudomásul veszik a XVIII. kerületi lakosok, hogy a Kéhli Vendéglőben van a törzshely, de azt is szívesen hallgatják bizonyára, hogy a kettes számú törzshely a Zila Kávéház a XVIII. kerületben, mert annyira szeretik a kerületet és annyira szeretik a Zila Kávéházat, - a Krúdy Gyula Irodalmi Kör mellett -, hogy azt is szívesen hallják: bizony, a Zila is törzshellyé vált.
- K. L.: Persze, hogy törzshely, ez annyira természetes, tudniillik mindegyiknek, ezt a három helyre mondjuk, megvan a maga funkciója. Az első alkalommal minekünk, vagy más kerületi szereplőnek a sashalmi könyvtárban kis baráti hangulatú estet és kis kiállítást is lehet rendezni. A Kéhli Vendéglőben már az szerepel, aki hát úgymond, régóta ír és már máshol is bemutatkozott, meg már közismertebb. Ott pedig főként az irodalmi estek a jubileumok alkalmából, meg kötetbemutatók vannak, kiállításra nem nagy lehetőség van. Viszont a Zila többször is dobogós, mert egy: itt a legnagyobb a hely, kettő: abból a szempontból, hogy fantasztikus kiállítást lehet rendezni, nagyon zseniális helyszín. Ezért érdekes e hely, és nem véletlenül büszkék rá a kerület lakói, és mi is büszkék vagyunk, hogy itt lehetünk.
- Z. L.: Mi vagyunk a legbüszkébbek!
- K. J.: Akár kicsi képtől, akár nagy képtől bármilyent föl lehet tenni a falra és itt már volt dombormű kiállítás is, Székely Mendel Melindának is például, úgyhogy ezért is érdekes ez a galéria.
- Z. L.: Igen, nagyon különleges.
- Sz. L.: Uraim, motoszkál bennem a további kérdés. Engedjétek meg, hogy kicsit tovább lépjünk! Végeredményben akkor az a helyzet, hogy a Kávéházi Esték talán a legédesebb gyermeke Kanizsa Józsefnek, de annyira édes gyermeke Király Lajosnak és Zila Lászlónak is, hogy gyermekként emlegethetjük az ő családjukban is a Zila Kávéház Kávéházi Esték rendezvényét. Biztos vagyok benne, hogy minden rendezvény kellemes emléket okozott. Most mégis azt szeretném megkérdezni, van-e valamelyik Est olyan, amely a legemlékezetesebb? Talán azért, mert közületek valakinek itt volt a szerzői estje, vagy valamelyik kortársnak egy emlékezetes szerzői estjére került sor, esetleg oklevelet, valamilyen elismerést kapott itt az urak közül valaki, avagy éppen egy másik művészeti kört láttatok itt vendégül? Mert hisz ide már az ország minden szegletéből jönnek a vendégek, a Ti meghívásotokra. Különleges zenei előadásra kerülhetett sor, vagy éppen az emlegetett képzőművészeti kiállítás hagyott egy olyan nyomot, hogy azt érzitek: na, ez volt a legkiemelkedőbb a sok-sok kiállítás közül? Az is lehetséges, hogy egy közismert előadóművész, színművész előadása után érzitek ezt? Hiszen - tudomásom szerint - ilyenek is felléptek itt. Hát erről szeretnélek kérdezni Benneteket.
- K. L.: Nekem azért is kedves e hely, mint már mondtam a „Szeress pokol s menny tüzével” kötetemnek itt volt a bemutatója, amelynek sikere is volt. De a Hemingway Jubileum kapcsán itt volt az ősbemutatója a Hemingway verseinek, Magyarországon csak jómagam fordítom Hemingway verseit. Egy nagyon szép, zenei háttérrel színesített csodálatos est volt. Aztán itt volt szintén a saját estjeim közül, ami emlékezetes a kínai szerelmes és erotikus versfordítások, ahol Keres Emil és többen szerepeltek. És ősi kínai zenét is adtunk hozzá, ami remek hangulatot árasztott. Ez eddig talán a saját estjeim közül. Mondhatnám viccesen, mindig a március körüli, március közeli időszakban a születésnapomhoz közeli (március 13-án születtem) időben szerveztük az estjeimet...
Most mások estjeiről. Nekem nagyon nagy élmény volt, többek között Németh Nyiba Sándornak az estje, azért mert ő, hogy úgy mondjam színházban, bármelyik színházban megállta volna a helyét. Ő bemutatkozott, mint zeneszerző, és fantasztikus ugye hogy zenél és kívülről mondta a verset. Ebből a szempontból Szénási Sándor István is nevezetes volt. Meg közben az ő irodalmi köre is bemutatkozott. Meg ő is kívülről tudja a verseit, tehát ez az ő külön zsenialitása. Én kívülről a sok versem közül negyvenet tudok, ők meg mindegyiket tudják. Ez fantasztikus. Aztán a más művészeti körök közül mi volt, ami tetszett? Tetszettek nekem azok, akiket akár egyénileg hívtuk, akár kollektíven is. Például a hódmezővásárhelyieket, akiknek festmény kiállításuk is volt, ez nagyon érdekes volt. Vagy Fehér Józsefnek önálló estje is volt, emlékezetes marad számomra. De megemlíthetném akár a nagykanizsaiakat is, vagy a legfrissebbek közül a Montázsmagazinnal való kapcsolatot. A „Lelkünk ünnepnapjai” antológiájuknak a bemutatója, ahol egy fantasztikus kiállítás is volt a magazinhoz kapcsolódó Krúdy Körös alkotásokból. Többek között egy nemzetközi híres fotóművész, Kiss András is a kiállítók között volt. Gyönyörű volt a kiállítás. Vagy a Krúdy évforduló, és a Három évtized kapcsán az antológiában megjelenő festőknek a műveiből volt egy érdekes kiállítás, hogy hogyan miként emlékeznek Krúdyról, akár portrék, akár a műveinek a megjelenítése kapcsán. Aztán a művészek közül emlékezetes a Keres Emil estje, vagy amikor például Kanizsa Józsefnek az estjét tartották, Keres Emil szenzációs volt... Nem véletlenül tiszteletbeli tagunk, fantasztikus, mindig remekel. Nem véletlen, hogy Kossuth-díjas is, annyira csodálatos. De örülök Csongrádi Katának is, remek irodalmi műsora volt. Akkor tudtam meg például, hogy Jókai Anna fedezte fel őt. Jókai Anna, amikor gimnáziumban tanított az ő tanítványa volt Kata, és így került ugye idézőjelben „a csizma az asztalra.” Hát ez így érdekes felfedezés... És részvétünket fejezzük ki, nemrég halt meg a Katának a férje. Tehát ezek a dolgok mind mind érdekesek voltak. De Simon M. Veronikának, Koncz Etának a festményei, Szabados Istvánnak, vagy akár Rehorovics Anitának az önálló kiállítása emlékezetes volt. Tehát ezek mind mind szép események, élmények voltak. Legalábbis számomra....
- Z. L.: Király úr elmondott szinte mindent. Számolgattam... már több, mint 60 kiállítás, rendezvény volt itt... Rengeteg! És mindegyik nagyon különleges. Én az első időszakokra emlékszem, és ezt mindig is hangsúlyoztam: tetszett, hogy visszatérő vendégek voltak, akik eljöttek és olyan jó volt, hogy minden hónapban köszöntöttek. Odajöttek hozzám és akkor beszélgettünk egy kicsit, és ez azóta is megvan. Nekem nagyon nagy élmény, hogy van itt egy közösség már több éve. Persze volt, akik cserélődtek, mások is jöttek, de hogy mindig megvan a törzsgárda. Arra is volt példa, hogy nagy létszámú, 150 fős társaság jött össze, ez rengeteg... Annunziátánál, akár csak a Kossuth-díjasnál, Keres Emilnél, vagy a tavalyi Krúdy Esteken. Utalva a Király úr által elmondottakra, nekem a legfontosabb volt tavaly, amikor az elismerő Díszoklevelet megkaptam. Mindenképpen megtiszteltetés számomra, hogy az Esteket felvezethetem, hogy az elsők között szólhatok.
- K. L.: Hát 5 év után ez már illett. És nagyon örülök, hogy egyszer eljöttél a Kéhli Vendéglőbe...
- Z. L: A Dedik úrnak volt ott az estje talán, meg Stancsics Erzsébetnek. Igen, igen.
- K. L.: Na, és azt a jó szokást is átvetted, amit a Kéhli Vendéglő is csinál, hogy 5o %-os kedvezménnyel lehet fogyasztani az irodalmi esteken minden csütörtökön. Köszönet és elismerés! Isten fizesse meg, minél több vendég jöjjön! Mert ugye az, amit a Kéhli Vendéglő kezdett, nagyon érdekes dolog volt...
Sőt a kedves anyukád is sokszor jött rendezvényeinkre, amikor Antalfy Istvánnak születésnapján a tortát hoztátok a csillagszóróval, az is nagy élmény volt.
- Z. L.: Igen, igen.
- K. J.: Még egy, arról nem beszéltetek, hogy tavaly ősszel, amikor Simon M. Veronika, Enyedi Béla est volt és Antalfy Istvánnak a nagy estje, a 90 éves Antalfy Pista bácsit köszöntöttük. Viszont visszatérve még a te kitüntetésetekre, akkor volt a Montázs Magazinnak is az elismerése, és együtt ezt a két kitüntetést tényleg egy ilyen csodálatos esten és ehhez hozzáteszem, hogy tényleg az a 60-70 fő törzsközönség, akik már ide járnak, az majdnem mindig megvan. És a legtöbb a Csongrádi Kata, a Keres Emilnek a rendezvényén, olyan 100-120 fő volt jelen. A többi inkább olyan 80 fő körül mozog, egy egy alkalommal kevesebb 60 fő, de úgy érzem, hogy ez már stabil, és egy ilyen nagy rendezvényen már mondhatjuk azt, hogy ez egy kimondottan szép számú közönség.
- K. L.: Kell az embereknek a kultúra, csak jó műsorok kellenek!
- K. J.: Igényes.
- Z. L.: Ez egyébként abszolúte így van. Egy zárójeles megjegyzés: voltak itt - nem részemről -, de egyéb próbálkozások..., azok elhaltak, ha nem olyan a műsor, a szervezés, a szervező munka. A nevek, amik mögötte vannak, azok nagyon sokat számítanak! Egészen biztos ezért is sikeres, ami sikeres.
- K. J.: És még itt hadd említsem meg Tálas Ernőt, akit szintén ide tudtunk csábítani és most már vele ország-világot járjuk és nagyon sok felé eljön, ingyen, bérmentve fellép, akár Szegedre, akár Északra, Szécsénykovácsiba, vagy máshova Magyarországon. És akkor van egy új fiatalember aki tavaly belépett. Azt mondom, hogy nagyon nagy hangja van, csodálatos hangja van, Decsi András, vele is majd még foglalkozunk. De hát még neki érni kell, többet foglalkoztatjuk a Tálas Ernőt, ez szerintem természetesebb, így vagyunk mi a festőművészekkel is, akik beértek és vállalják a megmérettetést, itt-ott a kiállításokat, azokat visszük, hívjuk magunkkal úgyhogy ez most ebben az esetben is így lesz. Mert Lajos mellett mind több rendezvényünk lesz. Nagy rendezvényünk várható: Keres Emil 90 éves lesz, és megint Koncz Etát kell meghívni, aki tényleg egy nagy egyéniség. Nekem még nagy élményem volt két évvel ezelőtt a nagy rendezvényem: a Fénnyel jöttem, amikor Keres Emil adta elő verseim. Ott is nagyon nagy létszámú közönség volt, hála Istennek.
- K. L.: Még egy érdekesség, hogy csodálkoznak a mi költségvetésünkön. Nincs egy fillér sem a művészek fellépti díjára. Nálunk „szerelemből” kell fellépni, ha úgy gondolja, hogy eljön hozzánk a művész. Tudja, annyival tartozik, hogyha olyan magaslatokra eljutott, akkor átadja ezt a tudását másoknak is. Nálunk a művészetek iránti szerelemből, szeretetből szerepelnek. Ez a mai világban dicséretes, nagyon fontos dolog, mert ha ki kellene fizetni mondjuk egy egy ilyen művésznek a fellépti díját, ami 70-80 ezer forint szerényen, hát akkor tönkre mennénk, erre nekünk nincs lehetőségünk. Ez nagyon fontos. És mindenki tudja, érzi, hogy miért - ingyen jön. Ez egy nagyon nagy vívmány és lehetőség,... és örömmel jönnek.
- Sz. L.: Uraim, ezek nagyon felemelő és nagyon élményszerű gondolatok, amelyeket itt hallhattunk, és nagyon szépen köszönöm! Év eleje van még, - február első fele, első dekádja - ilyenkor mindenütt a terveket készítik, az éves terveket. Ezzel kapcsolatosan azt szeretném kérdezni, hogy hallhatnánk-e tőletek a 2015-re vonatkozó terveiteket, mik az elképzelésetek erre az esztendőre? Ez az egyik kérdésem, és mindjárt mondom a másik kérdésemet is. Az is érdekelne bennünket, hogy hosszabb távra, esetleg több évre vonatkozólag van-e elképzelésetek, van-e együttműködési tervetek, hogy hangzanak erre vonatkozólag a válaszaitok?
- K. J.: Hát kezdeném azzal, hogy ez az év már elkezdődött, az első rendezvényünk hál' Istennek nagyon jól sikerült, és a második rendezvényünk meghívója éppen itt van. Kereső Éva festőművész és Földi László vitéz író, költő rendezvénye lesz február 26-án, itt is figyelembe vettünk egy olyant, hogy Magyarország különböző pontjairól kerüljenek ide a festőművészek, és az író-költők és történetesen előadóművészek is. Itt egy székesfehérvári festőművésznő fog kiállítani és a Földi László pedig Zagyvarónáról érkezik. Tehát, már eleve megvan a két pólus: a Dunántúl és az Északi hegyvidéknek a találkozása. Itt találkozik a festmény és találkoznak az ottani szép írások a közönségünkkel. Azt gondolom, hogy ez is hasonló lesz, mint a többi, itt is lesz zene, sőt Tálas Ernő fog közreműködni, és még Király Lajos is, Németh Nyiba Sándor, és mások felolvassák a verseket. Folytatjuk, márciusban Király Lajos legújabb könyvének a bemutatása lesz, majd erről a Lajos egy pár gondolatot fog mondani. Valamint áprilisban Györgypál Katalin, májusban egy újabb vidéki szerzőnek lesz lehetősége. Kecskemétről jön Kökény Éva költő, őt Antalfy Pista bácsi mutatja be, aki tavaly volt 90 éves. Ő fog majd beszélgetni Kökény Éva íróval, költővel. Én majd a festőművésszel és egy különleges fotóművésszel beszélgetek.
- K. L.: Bocsánat, Almásy Zsuzsa, aki a Lelkünk Ünnepnapjai című antológia címlapját, külsejét készítette...
- K. J.: Azért jó, hogy most mutattad, mert az övé is hasonló gyönyörű festmény volt, tehát beindult ez az év is, és ahogy említettem már az előzőekben, Keres Emilnek adunk egy nagy lehetőséget, ő 90 éves lesz, Koncz Etát nem mondom. Etának is adunk egy lehetőséget, hogy ilyen ismert egyéniséggel kerüljön kiállításra az ő festménye. Ősszel folytatjuk még, különböző ismert és ismeretlen egyéniségekkel, az évet így zárjuk, rendkívüli lesz. Novemberben, tudniillik a Simon M. Veronika a saját tanítványait és nem akárkiket, hanem mestertanítványokat fogja majd mesterré avatni. Itt kapja meg az oklevelet, minden mester. Körülbelül 15-en lesznek, és akkor az ő festményeiből lesznek a kiállítások. Ilyen záró rendezvényen fogjuk ezt az évet zárni.
A távlatokra úgy érzem, hogy Lacival gondolkodhatunk, gondolkodunk is, mert szép jövő áll még előttünk, hisz mindig lesz Krúdy Körnek is, Krúdynak is lesz évfordulója, és itt azért sok mindent tudunk még csinálni. Egyelőre tervekről kár volna előre beszélni, mert holnapra is felboríthatják a tervet. Én úgy érzem, hogy ezt a jövőt biztosra vehetjük.
- Sz L.: A szándék megvan akkor a hosszú távú együttműködésre is. Úgy értem.
- Z. L..: Mindenképpen. Sőt, sőt, sőt! Nagyon örülök, és azt én is ígérhetem, hogy egy kicsikét szorosabbra fűzzük..., meg egy kicsikét jobban megreklámozva, részünkről is. Már vannak gondolataim. Időnként beszélünk róla, hogy ez tényleg kerek legyen, hozzon sikert.
- K. L.: Honlapon mindig rajta van például.
- Z. L.: Így igaz, így igaz! Szeretném megújítani az egész honlapunkat és ott is nagyobb hangsúlyt fektetni, jobban kiemelni. Igen, ezt szerintem majd megbeszélem. Nem, biztos hogy így, de vannak tervek, elgondolások, hogy előre ezek meglegyenek, és mindenki fel tudjon rá készülni. Mindenkinek meglegyen az, hogy bemutatva egy kis anyaggal, mikor lesz pontosan. Ez előre látható legyen, hírlevelekbe bekerüljön. Már múltkor is említettem, lehet hogy csak négyszemközt. Szeretném, hogy ez jobb, kerekebb legyen.
- K. J.: Akkor most nyolc szem közt említsük meg, hogy megpróbáljuk Lacinak a könyvét is sínre tenni.
- K. L.: A riporter úr, a főszerkesztő úr megérdemli!
- Z. L.: Ami egyébként szintén nekünk megtiszteltetés, hogy egy ilyen kötet elkészül, és hogy a Szabó úr ezt összeállítja, illetve a Krúdy Kör az anyagot biztosítja hozzá, ez tényleg fontos nekem is.
- K. J.: És egy harmadik, hogy lőrinciek vagytok, tehát lőrinci emberek állítják össze Lőrinc nevezetes helyeiről, ismert egyéniségeiről. Azt hiszem, hogy ez egy tényleg olyan dokumentum, anyag lesz, amit az utókor - én szerintem - értékelni fog.
- Sz. L.: Bocsánat, sokan talán úgy gondolják, hogy a Zila Kávéház nem csak kávéház, nem csak cukrászda, nem csak étterem, hanem valahol együtt az egész, és valahogy a művészet szentélyévé vált a XVIII. kerületben, de most már lassan országosan.
- K. J.: És legyen a kultúrának a fellegvára is, mert ezzel Lőrincnek fog többet nyújtani, és a lőrinci embereknek ad a kultúrából többet, irodalomból, képzőművészetből, művészetből, színművészek akik ide jönnek, azoknak az előadásaiból, csak ők nyerhetnek.
- Sz. L.: Beszélgetünk..., itt van a házigazda is. A Krúdysok megnyitják a tárlatot, és képeikkel, alkotásaikkal jelen vannak a képzőművészek! A Zila Kávéház adja a helyet - ha jól tudom egy hónapig.
-Z. L.: Egy hónapig nagyon büszkén, örülünk, hogy mindig más. Úgyhogy ezt nagyon szeretjük. Amikor valamiért kimarad egy-két nap, az olyan rossz, hogy üres a fal.
- Sz. L.: És ha jól meggondoljuk, a kiállítónak ez ingyenes. Úgy tudom, ellenszolgáltatás nélküli, tehát nem kérnek érte semmit.
- Z. L.: Minket ér a megtiszteltetés, hogy itt kiállítanak.
- K. L.: Most nagyon sok érdekes dolgot mondottál. Én már szóltam róla. Szóval az a művészet, hogy megtaláljuk azokat az embereket, azokat a helyeket, azokat a szereplőket, akik úgy érzik, hogy a kultúra, a művészet kell, a kultúrára, a művészetre a léleknek és az embereknek szüksége van. Mert lehet itt különféle elveket hirdetni, mondani, ha nem találunk ilyen embereket, és hál' Istennek mindenütt vannak, többen is, itt is megtaláltuk. Meg főszerkesztő úr, te is megtaláltad például, hogy hogyan segíthetsz nekünk... Egyszer eljöttél és rácsodálkoztál: „Atya Úristen! Hát itt nagyon érdekes műsor van!”. Mások is, ha egyszer ide eljönnek, akkor már - hogy úgy mondjam - törzstaggá válnak, mert látják, hogy itt egy érdekes közművelődési munka folyik. Sokan mondják, hogy nem kell a könyv, nem kell a kultúra, meg ez meg az, meg minden. Bocsánat, meg kell keresni a lehetőségeket, olyan embereket, akikben benne van a szikra, benne van a láng, tovább akarják vinni. Ez az egyik fontos dolog. A másik, hogyha itt, a Kéhli Vendéglőben, a könyvtárban kellene fizetni terembért, tiszteletdíjat, és így tovább, hadd mondjam, hogy milliós költségvetés kéne nekünk. Tehát, aki csak pénzben gondolkodik, nem keresi a kulturális lehetőségeket, akkor az rosszul jár, mert a kultúrán keresztül ugye a jönnek a vendégek, és nagyon sok más egyéb rendezvény van. Figyelem sokszor a honlapot, meg hát látható a program, a kiállítás, akkor észreveszik, jé itt érdekes dolgok vannak. Tehát, ez valóban nem csak nekünk érdekes, nem csak a vendéglőnek, hanem, hogy úgy mondjam, tényleg a kerületnek egy nagyon érdekes dolog, színfoltja. Az Önkormányzatnak egy fillért nem kell ezért áldoznia, sőt nekünk meg az a jó, hogy Te pedig Lacikám, főszerkesztő úr, hogy úgy mondjam, dokumentációt készítesz rendezvényeinkről, videó film-cikket adsz, ami Youtube-on is látható. Így tehát nem csak az országban, a világban is híresek vagyunk, mert a közléseidet látják, olvassák, hogy úgy mondjam az egész Földön. És ez egy nagyon érdekes dolog...
Visszatérve a programra. Egyrészt örülök, hogy nekem is majd márciusban lesz a könyvem bemutatója, mindig márciusban... Ez számomra egy öröm és érdekes, hogy mindig valami újdonsággal szeretnék kijönni, mint ebben a könyvben is: Változatok a csöndre, a csönddel kapcsolatos dolgok, illetve ezzel kapcsolatban fordítás. Nagyon fontos, hogy az embereknek olyan dolgot adjunk, ebben a bonyolult világban, amikor a lelkük tele van annyi gonddal, bajjal, mindennel, hogy kicsit föllélegezzenek. És azt mondják, hogy úristen, annyi gond van, annyi baj van, azért mégiscsak érdekes az élet, mert annyi szépség van, csak meg kell találni. És nekünk ebben van nagy feladatunk.
A műsorok összeállításánál, említetted, hogy most már tervezünk. Mi előbbre vagyunk, nem úgy, mint mikor későn megy a rossz gazda a mezőre, hogy Úristen, a búzát már le kéne aratni. Mi már novemberben elkezdjük a következő évi programot így a Zila programot is, például márciusban fogadjuk el mindig a közgyűlésen az összes programot, de már a decemberi elnökségi ülésünkön a Zila-programot, vagy a Sashalmi-programot évről évre. A többi pedig márciustól márciusig van. Összes programjainkat véglegesítjük, és zajlik a munka. Van, hogy közben betegség, vagy egyéb dolgok miatt változás, a nagy színházakban is előfordulnak ilyen dolgok. Ekkor átgondoljuk, hogy milyen más programot teszünk be helyette.
A hosszú távú dolgokról egy a lényeg, viccesen szoktam mondani, hogy nincs más hátra mint előre! Magyarán mondva ezt a dolgot még színesebben még érdekesebben kell végezni. Minden évben meg kell találni egy olyan értékes, érdekes nagynevű művészt, aki „szerelemből”, ingyen eljön hozzánk és örömmel adja át művészetét a nagyérdemű közönségnek. Mindig Tálas Ernő, a stockholmi Királyi Opera tenorja jut eszembe, aki nem győzte megköszönni, hogy a Krúdy Körben szerepelhet. Ő 45 éves korában ment nyugdíjba, és a 45 éves kor után az operaénekes, meg mindenki akkor van ereje és tudása teljében. Megköszönte a Krúdy Körnek, hogy rendezvényeinken énekelhet, így „nem rozsdásodott be a hangja”. Nálunk a színész, a művész, amikor már nem akar szerepelni a nagy színpadon, akkor örömmel eljön hozzánk, hogy átadja a művészetét, és ilyenkor mindig érdekes dolgot tudunk meg róla, mert ugye faggatjuk is az életéről. És ezáltal az embert is, nem csak a művészt ismerjük meg.
Az együttműködésről László mondotta hogy megvan a fogadás részéről, mi meg örömmel jövünk el, mert ez valóban egy nagyon exkluzív hely, ahol sok lábon állhatunk, és sok mindent tudunk csinálni.
- Sz. L.: Nagyon megköszönöm a nyilatkozatokat. Úgy érzem, az a dolgom, hogy megköszönjem, és az a dolgom, hogy a jókívánságaimat fejezzem ki Nektek, hogy sikerüljön ezeket a terveket megvalósítani, hogy elsősorban talán a XVIII. kerület művészbarátainak, művészet iránt érdeklődőknek tudjatok itt megfelelő programmal szolgálni. Nekünk, a XVIII. kerületieknek az is fontos, hogy ezt az exkluzív éttermet, kávéházat is segítsük egy kicsit - a forgalommal. Kívánok jó egészséget, további sok sikert! Köszönöm szépen a beszélgetést még egyszer!
- K. L.: Mi meg megköszönjük Neked itt, az eddigi propaganda munkádat, és ezután is örömmel és köszönettel vesszük az ebbéli segítségedet, mert az nagyon fontos! A jó bornak is kell cégér!
- K. J.: És a könyveddel kapcsolatban pedig köszönjük, hogy ilyen jó és velős riportokat készítettél, és továbbra is kívánunk ehhez jó erőt, egészséget!
Az oldalt összeállította: Szabó László .................................................................................. Vissza a fő oldalra
